És meg lehet ebből élni???

Mindössze egy hét leforgása alatt hárman tették fel nekem ezt a kérdést, miután a Mézeskalács Múzeumban bevezettem őket a mézeskalács, a gyertya és a cukorka készítés rejtelmeibe.

A kérdés persze költői, de miután ezt nagy hirtelen ennyien kérdezték meg, arra gondoltam, érdemes a témát kicsit körüljárni. Annál is inkább, mert a mindennapi megélhetés egyre gyakrabban szerepel már nem csak a személyes beszélgetésekben, de a médiában is.

A „Meg lehet ebből élni?” kérdés nem csak a mézeskalácsosoknak szól. Sőt nem is csak a kézműveseknek. Szól ez minden vállalkozónak, különösen 2008. ősze óta, amikor ez a mostani, legutóbbi válság útjára indult.
Akkor még egy-két évről beszéltek a szakértők, ha a kilábaláshoz szükséges időről kérdezték őket. Most 2011-et írunk, eltelt több mint három év, és az idei év általánosságban gyengébb volt, mint a 2008-2010 közötti bármelyik.

A vállalkozó tehát két lehetőség közül választhat:

1. Bedobja a törölközőt

Ez mindenkinek rossz.

• Rossz az alkalmazottainak, akik munka nélkül maradnak.
• Rossz az államnak, akinek gondoskodnia kell az újabb munkanélküliekről, és aki elesik a befolyó járulékoktól. Vegyük figyelembe azt a tényt, hogy az állam bevételeinek igen tetemes részét a kis- és középvállalkozások adják!
• Rossz a vállalkozót és az alkalmazottait körülvevő embereknek, mert még több panaszt, és kevesebb lelkesedést fognak tapasztalni.
• És végül rossz a vállalkozónak, aki mostantól szintén a munkanélküliek táborát erősíti, és új megélhetési forrás után kutat. És aki pár év múlva nekifutásból veri majd a fejét a falba, amiért feladta azt, amit addig elért.

Miért?

Mert egyetlen válság sem tart örökké!

Minden válság véget ér egyszer. Vajon ki lesz az, aki a válság végén helyzeti előnyben lesz? Az akkor induló vállalkozó, vagy az, aki nem a nulláról indul? Ez megint egy költői kérdés volt.
Így adódik tehát a vállalkozó másik lehetősége:

2. Felveszi a kesztyűt és tovább dolgozik

• Rengeteget gondolkozik, tervez
• Fejleszt
• Kapcsolati és szellemi tőkét halmoz fel
• Képezi magát és az alkalmazottait
• A nem munkára fordítható munkaidejében gyarapítja tudását

Képzeljük el, milyen sportolók szerepelnének az olimpián, ha a egy-egy nehézség hatására feladnák mindazt, amiért addig küzdöttek? Ott lennének-e továbbra is a világklasszis focisták az élvonalban, ha egy térdműtét hatására feladnák pályafutásukat?

Hadd idézzek ide pár sort a Királyok könyvéből:

Akkor így szólt Illés Achábhoz: "Menj fel, egyél és igyál! Figyelj csak, már hallatszik az eső nesze!" Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát. Aztán így szólt szolgájához: "Menj fel, és nézz a tenger felé!" Fölment, körülnézett, aztán jelentette: "Nincs ott semmi." Erre azt mondta: "Menj vissza, hétszer egymás után!" A hetedik alkalommal jelentette: "Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere." Így felelt neki: "Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső!" Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektől, és hatalmas záporeső esett.

Illés azt mondta: „Menj vissza hétszer!” Legyünk hát kitartóak, és örüljünk a „tenyérnyi felhőknek" is. Előbb-utóbb meg lesz a munka eredménye.

A válaszom tehát a feltett kérdésre: Sokkal több a munka, sokkal több energiát kell fektetni az értékesítésbe, és ha nem is fényesen, de meg lehet ebből (is) élni.

Ön miben l