Közzétéve:

Mézeskalács huszár

Van ez így, és egy apát valahogy ez nagy büszkeséggel és örömmel tölt el. Egyik fiam kérte születésnapjára ezt a huszárt, neki készült.
A kiszúró eszköz még nagyapámé volt. Annak idején azt is megtanította, hogy hogyan kell díszíteni ezt a huszárt. De az egészen más világ volt. Annak a motívumvilágnak – színes vásári, cifra báboknak -, a ragasztott papíroknak (biléteknek) az ideje lejárt. Ma már senki nem keresi őket. A színeset azonban ma is szeretni a közönség. Volt ugyan egy-két év, amikor a natúr vagy piros alapon fehérrel rajzolt volt csak elfogadott mézeskalács, hamar kiderült azonban, hogy igenis van helye a színesnek a népművészetben, iparművészetben.
Hogy miért vagyok annyira biztos ebben? Elég ha csak annyit írok: ezt a képet nem csak itt a blogban tettem közzé nagy büszkeségemben, de facebook oldalunkra is kiposztoltam. Egy nap sem kellett valaki jelezte, ő egy ugyanilyet szeretne.
Ha Te másképpen gondolod, alább szívesen fogadom a véleményed.