Közzétéve:

Halat vagy hálót? Avagy ami Szekszárdi csoki mögött van

Három éves lehetett a nagyobbik fiunk, amikor az egyik multiban járva felfedezte, hogy az üzletsoron valami alkalomból lufit osztogatnak. Persze, hogy jött hozzám azonnal: “Apa! Szeretnék egy lufit.” No, ekkor tettem fel életemben először a kérdést magamnak: Halat, vagy hálót adjak a fiamnak. A háló mellett döntöttem: “Menj oda, köszönj szépen, és mond meg a bácsinak, hogy mit szeretnél!” És megcsinálta! Boldogan jött vissza lufival a kezében. De nem a lufinak örült. Vagyis nem CSAK a lufinak. Sugárzott róla a boldogság, hogy ezért Ő dolgozott meg.
Tudtam, hogy jól döntöttem, és ettől kezdve következetesen a hálót választottuk, amikor kértek valamit. Azóta 14 éves, és nincs előtte olyan feladat, ami elrettentené…

Hallot már a Kék Madár Alapítványról?

Mi szekszárdiak nagyon sokat. Fogyatékos embereknek segítenek. De ők sem halat adnak, hanem hálót. Van egy fantasztikus éttermük, az Ízlelő, ahol kizárólag fogyatékosokat alkalmaznak. De nem csak egyszerűen főznek – Konyhafőnökük és szakácsuk a Kempinski Hotel séfje mellett is tanult az öt csillagos szállodában…

És mi az, amit legutóbb kitaláltak?

A Szekszárdi csoki. Kiváló minőségű, belga “Fair trade” csokoládéból és az ízekkel harmonizáló természetes alapanyagok összhangjából született csokoládé különlegesség. A recepteket a legkiválóbb magyar szakemberek állították össze, de a csokikat Szekszárdon készítik – igen, fogyatékos emberek. Tenni akarással, profi kézműves munkával.

Ugye el tudja képzelni, mit jelenthet nekik ez a munka?

Láttam a három éves fiam örömét, amikor letett valamit az asztalra. Most látom magam előtt a csokit készítő fogyatékosok boldogságát is, amikor egy-egy kézműves csoki elkészítése után azt mondhatják maguknak: “ÉRTÉKES VAGYOK”.