Közzétéve:

Egyszer volt, hol nem volt

Már történelem. Több mint 30 éve, hogy márcot ittam nagyapám piaci bódéjában. Emlékszem, hogy volt egy nagy fémtartálya, amibe alkarnyi jegeket rakott, aztán sűrű Szekszárdi márcot és végül felöntötte vízzel

Teltek az évek, és valahogy feledésbe ment minden. A márcot csaknem elfeledtük. Aztán néhány éve a Szüreti Napok kísérő rendezvénye volt egy méhészkonferencia itt Szekszárdon. A rendezők egyike megkérdezte, hogy nem tudnánk-e Szekszárdi márcot készíteni a méhészeknek, biztosan nagyon örülnének neki. Édesapámmal előkotortuk a régi receptet, rászántunk egy fél órát, hogy leporoljuk az ujjnyi vastag port és nekiláttunk márcot főzni.
Sok mindent megértettem akkor, de a legfontosabb tanulság ez volt: Amit tanulsz, magadnak tanulod, senki nem veheti el tőled. Amint ugyanis a receptet követtük, édesapám márckészítési emlékei mind-mind “előjöttek”. Úgy készítette a márcot, mintha a múlt héten csinálta volna utoljára és nem 30 évvel azelőtt.
Ő annak idején megtanulta. Ennek köszönhetem, hogy ma én is tudok ugyanolyan márcot készíteni, mint nagyapám. És nagyapám is az apjától tanulta. Szeretném majd egyszer én is tovább adni. Talán nem is olyan sokára…

És mi lett mára a Szekszárdi márcból?

Számtalan finomság. Ezek egyike a márcos limonádé.
De ez nem minden. Tudja, hogy mennyi más finomságot készíthet Szekszárdi márccal? Itt megmutatjuk.