Közzétéve:

Egy jóbarát levele

Kedves Barátom!

Amikor legutóbb találkoztunk, láttam rajtad, hogy nem vagy abban a kirobbanó jókedvedben, amiben lenni szoktál. A napokban olvastam ezeket a sorokat, gondoltam, megosztom Veled.

Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól:
– Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?
Akkor az édesanya leereszti a hímzést és megmutatja neki a másik oldalát. Minden szín a helyén van, és a szálakból pontosan, szépen kirajzolódik a kép.
Igen, mi a hímzés fordított oldalát látjuk. Egy sámlin ülünk. *

Szaladtunk mindketten, nem volt idő kibeszélni, hogy mi a baj. Gondoltam, írok pár sort, mert nem hagyott nyugodni a találkozásunk.

Nem tudom, mi a baj. Lehet, hogy aggódsz a jövőd miatt? Úgy látod, hogy baj van a gyerekekkel? A munkahelyeden nem értékelik a munkádat, pedig a lelkedet is kiteszed?
Igen, ilyenkor könnyen elkedvetlenedik és magába fordul az ember. De ne aggódj! Emeld fel a fejed, végy egy mély lélegzetet és mosolyogj!
Hidd el: az, hogy Te most sötétnek látod a dolgokat, nem jelenti azt, hogy sötétek. Érthető, ha most nem látod a színeket, érthető, ha minden kesze-kuszának tűnik. De attól, hogy annak tűnik, még nem az.

A jövőd miatt ne aggódj, a holnap majd gondoskodik magáról, elég a mának a maga baja!
Szeresd a családodat, szeresd a gyerekeidet és nem lesz velük baj!
Munkádat pedig végezd úgy, ahogy eddig is tetted: lelkesen! Ne foglalkozz azzal, hogy mások értékelnek-e. Te nem attól leszel értékes, hogy mások nagyra értékelnek. Értékes vagy úgy, ahogy vagy!!!

És ne felejtsd el, hogy mindig vannak emberek, akik meg tudják mutatni a hímzés színét akkor, mikor Te csak a fordított oldalát látod!

Szeretettel: barátod

(*forrás: Pió atya, fotó: www.tolnaart.hu dr. Apátiné Csapó Anna munkája)