Közzétéve:

A puha mézeskalács titka

Amikor csoportokat kísérek a Mézeskalács Múzeumban, általában valaki szóvá teszi:
“Én is szoktam mézeskalácsot sütni, de nem mindig puha. Pedig ugyanazt a receptet használom minden alkalommal. Miért van ez így? “

Azonnal leírom. És ha az okát már tudjuk, onnan már csak egy ugrás, hogy az egészet a javunkra fordíthassuk, és a mézeskalácsaink mindig puhák legyenek.

Nos, a jelenségért a levegő páratartalma a felelős. Aki pedig segíteni fog nekünk a probléma kiküszöbölésében, az a méz. Pontosabban a méz egyik tulajdonsága, a higroszkóposság. De mi is az a higroszkóposság? A wikipédia így ír erről: “Számos szilárd és folyékony anyag levegőn állva annak nedvességtartalmát megköti, ezáltal felhígul, illetve – szilárd anyag esetén – elfolyósodik, vagy összecsomósodik. Ezt a tulajdonságot nevezzük higroszkóposságnak.”

Egyszerűbben fogalmazva: Ha a mézeskalács száraz levegőn van, akkor kiszárad és kemény lesz. De a benne lévő méz képes arra, hogy párás levegőn a körülötte lévő párát megkösse és a mézeskalácsot megpuhítsa.

Nyáron a fülledt melegben sokkal több a pára a levegőben, mint a téli száraz hidegben. Márpedig mézeskalácsot a legtöbben karácsony előtt sütnek. Ilyenkor a “legkönnyebb” kemény mézeskalácsot készíteni.

Mi tehát a megoldás?

Párás levegőt kell biztosítanunk a kemény mézeskalácsoknak. Tegyük hát őket egy jól záró dobozba (pl. fém sütis dobozba) és tegyünk melléjük alma szeleteket vagy megnedvesített papírzsepit. Az almából nem csak nedvesség távozik, hanem aroma anyagok is, amit a mézeskalács felvesz. Alma fajtától és mézeskalács fűszerezéstől függően nem biztos, hogy az ízek harmonizálni fognak. Ezért én inkább a nedvesített papírzsepis megoldást javaslom. Vigyáznunk kell azonban, hogy a mézeskalács ne érjen a nedves papírhoz, nehogy elázzon. Természetesen, ha valaki jól ért az ízekhez és biztosra tud menni, az almaszeletes megoldás sokkal “elegánsabb”.