Múzeum belső

Mézeskalácsosság és gyertyakészítés

Valahányszor bemegyek egy csoporttal a Mézeskalács Múzeumba, hogy körbevezessem őket, mindig előkerül egy kérdés: hogyan kerül egymás mellé a mézeskalácsosság és a gyertyaöntés?

Pedig a válasz rém egyszerű.

Mielőtt még a méhészek a mai kaptáros, keretes, műlépes módszert kezdték alkalmazni, a mézeskalácsos lépes mézzel dolgozott. Miután a mézet kinyerte a lépből, csak állt ott elmélázva, kezében az üres léppel. Majd a homlokára csapott: “hiszen a lépet méhviaszból építik a méhek!” És elkezdtek a melléktermékként képződő viaszból gyertyát készíteni.

A mai gyertyák nagy többsége már nem méhviaszból készül, bár szerencsére találkozhatunk még ilyen, méz-színű gyertyával is. Napjaink gyertyái, melyek fehérek, vagy speciális festékekkel valamilyen színűre színezettek, már paraffinból készülnek. a paraffin ugyanolyan jól ég, mint a méhviasz, de ára lényegesen kedvezőbb. Ugyanakkor nincs meg az a kellemes illata, mint a méhviasznak.

Négy módszer, ahogy mi a gyertyákat készítjük:

  1. Mártás. A legismertebb gyertyakészítési eljárás. A kanócot olvasztott viaszba/paraffinba mártjuk, kiemeljük, majd amikor kicsit lehűlt, újra mártjuk. A gyertya így rétegenként vastagszik. Mivel kiemeléskor a még folyékony viasz kicsit lefolyik, a gyertya alsó vége jobban vastagszik, ezért az elkészült gyertyánk kúpos lesz.
  2. Formába öntés. Speciális formákba előre kifeszítjük a gyertya kanócát, majd a megolvasztott viasszal megtöltjük a formát. Miután a gyertya kihűlt, a formát leválasztjuk róla. A Mézeskalács Múzeumban kiállítottunk egy 1885-ben készült, kb. 50 cm magas Szűz Mária formájú gyertya készítésére alkalmas formát. Ez a forma gipszből készült, 12 darabból áll. Megdöbbentő, hogy a régi mesterek milyen szépen meg tudtak tervezni eszközöket számítógép nélkül is.
  3. Csurgatás. Ez a módszer gyakorlatilag fordítottja a mártásnak: nem a kanócot mártogatjuk a viaszba, hanem a viaszt csurgatjuk a kanócra. Hosszabb gyertyák készítésére is alkalmas módszer, alkalmazásával viszonylag egyszerűen megoldható, hogy a gyertyák ne kúposak hanem hengeresek legyenek. Hátránya, hogy nagyon időigényes.
  4. Dobon húzás. Két fadob között egy medencébe öntjük a megolvasztott viaszt. A kanócot feltekerjük az egyik dobra, majd a viaszba nyomva áttekerjük egyik dobról a másikra. Amikor az összes kanóc átért, a folyamatot indítjuk visszafelé. Így vastagszik a gyertyánk, oda-vissza. Vékonyabb gyertyák készíthetők ezzel a módszerrel.

Az utóbbi két gyártási mód régi, kevésbé ismert, sokan nem is tudják, hogy létezik ilyen. Nem is véletlen, hogy a Mézeskalács Múzeumban elsősorban ezeket az eszközöket láthatod. Nézd meg egy rövid videón a dobon húzást!

 

Ha kedvet kaptál, hogy otthon a gyertyázást is kipróbáld, a következő leckében ehhez adok segítséget.

Ha tetszenek a tanfolyami leckéink, kérlek adj nekünk egy ★★★★★-os értékelést! Előre is nagyon köszönöm.