Mihez kezdjünk a kemény, száraz mézeskaláccsal

Az elmúlt időszak nagy dilemmája volt, hogy írjak-e blogot, van ne. Jelen írásból látszik, hogy mi lett a dilemma vége. Sokat számított a nemrégiben kiküldött hírlevelem fogadtatása, melyben írtam ugyanerről a kérdésről. Arra gondoltam, miért korlátoznám ezeket az információkat kizárólag a hírlevél olvasóira. Remélem, itt is legalább olyan sokan kiegészítik írásomat a saját ötleteikkel, mint azt a hírlevél olvasók tették.

Lássuk tehát az első blogbejegyzést!

1. tipp: Puhítsuk vissza a kiszáradt mézeskalácsot!

Keressen egy jól záródó dobozt! Ez lehet például egy kiürült fém sütis doboz, vagy egy zárható műanyag doboz. Helyezze bele mézeskalácsokat, majd tegyen mellé egy nedvesített papír zsebkendőt! Fontos, hogy a sütik ne érjenek a vizes zsebkendőhöz, mert eláznak, ahol összeérnek. A dobozt zárja le, és hagyja úgy pár napig. A mézeskalácsok meg fognak puhulni. A nedves papírzsepi helyett sokkal mutatósabb, gusztább, de szerintem kevésbé hatékony, ha almakarikákat, almaszeleteket tesz a süti mellé. Az eredmény ugyanaz lesz.

Miért?

A méznek van egy higroszkóposság nevű tulajdonsága. Ez azt jelenti, hogy a levegő nedvességtartalmát képes megkötni, miközben önmaga felhígul. Száraz környezetben a mézeskalács kiszárad, de ha párás helyre helyezzük, visszapuhul.

Ez a magyarázata annak, hogy mi nem szívesen adunk el úgy mézeskalácsot, hogy az ne lenne fóliába becsomagolva. A mézes puszedlinál így tudjuk garantálni, hogy ne száradjon ki, a mézeskalács figuránál pedig, hogy ne puhuljon vissza. Mivel a mézeskalács inkább emléktárgy, és kiszárítva tartósabb (szekszárdi múzeumunkban őrzünk egy 45 (!) éves szívet), díszítés előtt kiszárítunk minden figurát. Ha nem csomagolnánk be, a nyári párában egy nap alatt visszapuhulna.

Ha Önnek száradt már meg mézeskalácsa, a fenti tipp biztosan a hasznára lesz.

De mi van akkor, ha még így sem fogyott el, és már a kutya sem kívánja a mézeskalácsot? Ekkor jön jól a

2. tipp: Használjuk el a mézeskalácsot valami másra!

Darálja le pl. diódarálóval, és készítsen belőle más süteményt. Rengeteg recept van ehhez, egyet én is megosztok most Önnel.

Íme:

• 50 dkg darált mézeskalács
• 20 dkg porcukor
• 3 dkg kakaópor
• 1 csomag vaníliás cukor
• tej.

Az összetevőket összegyúrjuk annyi tejjel, amennyit felvesz. A tészta olyan keménységű legyen, hogy lehessen nyújtani nyújtófával!

10 dkg margarint 15 dkg porcukorral és 1 cs vaníliás cukorral habosra keverünk, majd hozzákeverünk 10 dkg kókuszreszeléket.

A fenti tésztából kb. fél centi vastag lapot nyújtunk, megkenjük a krémmel, és mint egy bejglit, feltekerjük. Hogy nyújtáskor ne ragadjon le a tészta, kicsit alászórhatjuk kókuszreszelékkel. A kész tekercset meghempergetjük kókuszban, majd hűtőbe tesszük, és ha áthűlt, szeleteljük.

Ezzel a módszerrel garantált, hogy minden mézeskalács elfogy otthon.

• Használta már valamelyik módszert?
• Van saját bevált módszere, receptje a régi mézeskalácsok felhasználására?

Ossza meg velünk!